Sokat olvasom. Gyerekkori emlékeim egyik legszebbike a Marika nénivel a könyvtárban töltött idő. Állandóan ott voltam. Suli után útba esett és én meg mentem. Akkor még divat colt az olvasásélményeken alapuló verseny. Volt egy kitöltendő feladatlap, melynek a kérdéseire a válasz különböző könyvekben volt keresendő.Nem volt még internet és google, mesterséges intelligencia... Én voltam, a könyv, a lexikon. Meg a tollam, ceruzám és a leleményességem. És Marika néni. Aki mindig tudta mit, hol kell keresni. Marika néni adta a kezembe az első koncentrációs táborral kapcsolatos könyvet is. A bejárattal szemben lévő sor végén, jobb oldalt volt. 
Meghatározó élmény volt ez nekem, évekig jelen volt az életemben. Ma már nincs meg a könyvtár. És Marika néni sem él már. De a könyvek szeretete megmaradt. Olvasok és olvasok, és ábrándozom. Meggyőződésem, hogy a sok élmény amit a könyvek magamba szippantásával kapok alapja a színes fantáziámnak, kreatív gondolkodásomnak, annak, hogy képes vagyok rugalmas, konstruktív problémamegoldásra.

Most Carlos Ruíz Zafon van a terítéken. Zseniális. 600 oldalon keresztül úgy tartja éberen a figyelmem, hogy egyszer sem tettem még le a könyvet úgy, hogy mikor történik már valami. Minden oldal, minden sor fontos a cselekmény szempontjából. Nem unalmas, nem bárgyú, nem vonatott. Hosszú, de ennyi pont kell ahhoz, hogy kerek és egész legyen a történet. Van benne minden ami a jó könyv ismérve. Szerelem, kaland, rejtély, izgalom, fiatalság, öregség, fiatalság, család, gyerek, halál, szegénység, gazdagság és természetesen az elmaradhatatlan másság... Abból csak csipetnyi. Elég is. Kell, mert így eladhatóbb. Gondolom.

Tegnap nem olvastam. Tegnap ábrándozni volt kedvem. Hiszem, hogy mindaddig amíg tudok ábrándozni, addig nincs veszve semmi. 

...
Este elmentünk a Toronyba. Zsével. Zsé éppen újabb mélypontra zuhantatta magát, én elvagyok. Lóci játszik. Szeretem. Vonzónak érzem magam, kereknek. Szép a hajam és jó a sminkem. Egyszerű. A férfi a körablaknál ült a haverjával. Rámnézett, mosolygott is talán, valószínűleg én is rá .Szoktam. És tetszik is. Lementünk táncolni, ugrálni ahogy szoktunk. Nevetve ordibálni a szöveget, kiengedni a fáradt gőzt. Esik az eső. A pultnál álltunk Zsével amikor először megszólított. Mosolygott és köszönt. Meghívott. Mit kérek. Zsé azonnal vette a lapot, ketten maradtunk.